Volt egyszer egy zenekar, amely nagyjából - egészében 1979 körül alakult.

Mint a mesében, volt három jó barát Sasvári Gábor, Békési Tibor, Mag István, akik egyben osztálytársak is voltak. Mindegyikük, külön-külön egyéniség volt, s mert szerették a „jó zenéket” arra az elhatározásra jutottak: kellene alapítani egy zenekart. Nem volt egyszerű, mert abban az időben nehezen lehetett hangszerhez jutni, főleg úgy, hogy akkor még az iskolapadot koptatták, amiből egyértelműen következett, hogy nem volt kellő anyagi támogatottságuk a hangszerek magvásárlására. Ugyan, mindegyiküknek volt „valamilyen” hangszere, de "igazira" akkor még nem tellett - ma sem -. Együtt örömködtek, jól – rosszul, több – kevesebb sikerrel.

Pár év múlva, véletlenül Wohner Viktor (én) a későbbi negyedik tag, ellátogattam Mag Istvánhoz - mert édesapáink id. Mag István†, és Wohner Lajos együtt vadásztak – valamilyen egyszerű okból, először itt került szóba, hogy van egy 3 tagú „zenekaruk”. Ekkorra tehető az a gondolat, hogy végül is, létre kellene hozni egy klasszikus (3 gitár +dob) felállású, négytagú zenekart.

Sok megpróbáltatáson kellett keresztül verekednünk magunkat, mert ahhoz, hogy megszólalhassunk, mindenképp szükségünk lett volna erősítésre is, a dobról nem is beszélve. Gondot jelentett a megfelelő próbahelység is, hiszen e nélkül a fejlődésünk elképzelhetetlen lett volna.

Eleinte, Békési Tibor padlásszobájában „gyakoroltunk” a háziak és a szomszédság nem kis ellenérzésével, de mert ez a jobb megoldások közöttinek tűnt a lehetséges rosszak között, így egy ideig elviselték… De érthető okból, nem sokáig… Ez idő alatt elsősorban Shadows, Beatles, Christie, Ventures slágereket játszottunk. Volt egy majdnem állandó hallgatója is a próbáinknak, őt Dombi Mónikának hívták, Ő később, Mag István párja lett.

Majd elérkezett az idő, amikor is szükségessé vált egy megfelelő zug keresése.

Minden lehetőséget figyelembe véve, végül 1980-ban az akkori munkahelyem, a Váci Izzó Rt. Ifjúsági Klubjának pincehelységében kaptunk „menedéket”, ahol az egyik sarokban tároltuk a (nem sok) cuccunkat… Volt olyan időszak, amikor az „előlapot” az utcán, egy-elöl-egy-hátul tartva baktattunk a próbára…

Innen, ilyen körülmények közül indultunk utunkra, mi négyen, fiatalon.

Megjártuk többek között a váci Kommunális Üzemet, ahol abban az időben Békési Tibor dolgozott adminisztrátorként, a Dunai Cement és Mészmű Váci Gyárának (DCM) deákvári Ságvári Klubját, a Híradástechnikai Anyagok Gyárának (HAGY) kultúrházát, a DCM kultúrházát, Nagymarosi Művelődési Házat, Zebegényi-, Kismarosi-, Verőcei Kultúrházakat.

Játszottunk 1982 májusában a Falun Élő Fiatalok Hete Ifjúsági Rendezvénysorozat szereplőjeként Nagymaroson, majd e program zárónapján felléptünk Törökmezőn is.

Ezek után a zenekarban „tragikus” törés következett be, mert Békési Tibor után, Sasvári Gábor és Mag István is sorkatonai szolgálatra vonultak be. Békési Tibort egy ideig, Vékony András helyettesítette, akinek virtuóz és hathatós közreműködése révén a Zenekar belekóstolhatott Rolling Stones dalokba is. Ebben az időben készült a Zenekarról egy film is…

A Bandánk két tagjának Sasvári Gábor és Mag István sorkatonai távolléte miatt, ideiglenesen összeállt és kiegészült két taggal, ők Mocsáry Géza, és Fördős Attila voltak, ekkor ez a formáció ideiglenesen felvette a Carpe Diem (szakítsd le a napot am. élj a mának) nevet.

Ebben a felállásban indultunk az 1983-ban megrendezett Ki-Mit-Tud amatőr területi versenyén, Mocsáry Géza szólógitárosként, Fördős Attila basszusgitárosként, Békési Tibor ritmusgitárosként és Wohner Viktor dobosként a Váci Madách Imre Művelődési Házban, ahol is egy, a névtelen nulla nevű zenekar (akik akkor már "profi zenekar" voltak, mégis engedték őket indulni az amatőrök között) előtt játszottunk az utolsó előttiként. Kizárólag, csakis azért estünk ki, mert a dobfelszerelés úgynevezett lábgépét „valaki véletlenül” meglazította, hogy esélyünk se legyen bizonyítanunk tehetségünket. Sajnos, az sem segített a dolgunkon, hogy Békési Tibor javaslatára, fejem fölött, a programunk és a dal közben, felmutattam a hangszer leeső alkatrészét, azzal a céllal, hogy a”Tisztelt Zsűri” figyelmét felhívjuk az esetre…

Ám, van még egy furcsaság: nem ám a verseny kezdetekor történt meg az esemény, ami kizárhatta volna a rendezők és a segítők vétkességét…

Eleve a rendezvény elkezdésekor eldöntött tény volt, - a jelek alapján állíthatom ezt - ki nyeri, nyerheti meg a „versenyt”.

Nem mellékesen hozzá tartozik ehhez az „amatőr” Ki-Mit-Tud-hoz, hogy az összes résztvevő az előbb említett „amatőr zenekar” felszerelésén játszott…

Még egy érdekesség; ugyanebben a zenekarban játszott annak idején Hevesi Tamás…

Láthatóvá vált, és így, utólag bizton állíthatom: Hevesiék nem bízták a véletlenre továbbjutásukat!

A mi vállunkra támaszkodva, bennünket ilyen módon „lenyomva” jutottak tovább.

Teljesen érthető volt, hogy ezek után kezdtünk elbizonytalanodni a „becsületes megmérettetések” végeredményeit illetően…

Felsőgöd, 2009.12.31.